Gazdaságpolitika - Dörnyei József

Ennek a hosszabb postnak a célja egy működő és teljesen legális üzleti stratégia bemutatása egy középosztálybeli család számára, amivel a szocialista Magyarországon kapitalista módon élhet a család.

Magyarországon az állam kb. 50%-os elvonást vet ki a "szuperbruttó" fizetésekre. A "szuperbruttó" a cég szempontjából a direkt munkabér költség. Ennek kb. 50%-a kerül az államhoz adó és járulék formájában. Az adók és járulékok száma évről évre változik, az elvonás 2000 környékén még 60%-os volt, mára 50%-ra csökkent.

Az 50% adóék nagyon magas, gyakorlatilag felezi az életszínvonalat. De van megoldás a problémára.

A megoldás egy családi cég alapítása. Ez az alkalmazotti lét feladásával jár együtt. Ebben az esetben a család dolgozói a családi cég alkalmazottai lesznek és a továbbiakban a volt munkahelyükön v. más munkahelyeken szerződésre dolgoznak.

Az állam ugyan ezt nem igazán szereti, de jogilag nagyon keveset tud tenni ellene. Csak abban az esetben kérdőjeles a szerkezet jogilag, ha egyetlen dolgozó folyamatosan kizárólag egyetlen Magyar cégnek dolgozik. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek maradéktalanul, akkor a szerződéses lét jogszerű. Attól sem kell tartani, hogy ezen szigorítani tud az állam, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, meg kellene szüntetnie a piacgazdaságot Magyarországon, ami jelenleg nem elképzelhető.

Miért jó a családi cég?

A családi cég fenntartása pénzbe kerül. A megalapításnak komolyabb költsége van. A fenntartás egyik állandó költsége a könyvelő díja, ami per pillanat kb. 20K +Áfa/hó kft. esetén. (Csak Kft,-ben szabad gondolkodni) Vannak egyéb állandó költségek is, mint pl.IPA, kamarai tagság, stb.

Egy család legmagasabb költségeit azonban át tudja venni a családi cég.

Lakhatás - a családi cég vásárolhatja meg a család lakását. Majd a megvásárolt lakás lesz a cég székhelye. Érdemes egy használati díjat fizetni a cégnek a családi kasszából, így a NAV nem sérelmezheti, hogy a család a cég székhelyén lakik.

Lakberendezés - A cég, ha rendelkezik lakással, berendezheti azt, felújíthatja, stb.

Havi rezsi - a családi cég fizetheti a teljes rezsit, amennyiben a tulajdonában van a lakás.

Autók - a családi cég megveheti az autókat, amiket a család használ. Ebben az esetben természetesen fizetni kell a cégnek a gépjármű adót, de ez messze alatta van egy autó költségének.

Nyaraló - a cég vehet nyaralót a Balaton partján + egy vitorlást is. Ezek egyszerre szolgálják a család nyaralását és egy befektetést is. A nyaralót és vitorlást a cég ki tudja adni, ami extra árbevételt hoz a konyhára.

Befektetések, tartalékolás - a cég vehet részvényeket, állampapírokat v. üzletrészt, ingatlant. Ezek folyamatosan hoznak árbevételt.

Egy családi cég nagyon sok költséget tud elszámolni, a nyeresége után pedig 10% adót fizet. Emlékezzünk az 50% adóra, ami a bérköltséget terheli...

Gondolkozzunk kapitalistaként, megéri. Nem kell, hogy a "javak" saját tulajdonban legyenek. Teljesen elegendő az, ha a javak felett mi rendelkezünk.

Az államadósság az rossz. Az állam elöre elköltötte a jövö generációk pénzét. A mostani generáció felzabálta a javakat a saját gyerekei, unokái elöl. Ez igaz. Van mégis olyan, hogy "jó" államadósság? Van...

Az államadósságnak több költsége van. A legközvetlenebb a kamatköltség. De nem az egyetlen. A "jó" államadósságnak alacsonyak a költségei, a járulékos hatásai pedig bevételt hoznak és nem veszteséget.

A "jó" államadósság a lakosság közvetlen állampapír vásárlása elkülönített bankszámlán. Ebben az esetben a kamatköltség a mindenkori alapkamat + egy kicsi. A gyakorlatban egy felelösen vezetett országban 1-2%, tehát majdnem nulla. Az elkülönített bankszámla, megfelelö szabályokkal azt jelenti, hogy a mozgás 98+%-os biztonsággal elöre számítható. Ha esetleg szükség van valamilyen nem várt esemény miatt az államnak plussz pénzre, akkor a szabályok ideiglenes változtatásával igen gyorsan be lehet vonni pénzt ezekre a számlákra. Emiatt  a szükséges jegybanki tartalék negatív lesz erre a tételre, ez a tétel csökkenteni fogja a stabilitáshoz szükséges jegybanki tartalék összegét.

"Jó" államadósságot pl. az általam már korábban leírt megtakarítási számlákkal lehet felhalmozni. Ezek a számlák adó és járulék fizetés nélküli jövedelmet tartalmaznak és az állam elöírhatja, hogy mekkora százalékban kell államkötvényben tartani a rajtuk levö pénzt. Hasonlóan müködtek a magánnyugdíj pénztárak is, de közben ezeket államosították.

A "rossz" államadósságnak több fokozata van. A szabadpiacon árult forint alapú államkötvény kamatköltsége hasonló a "jó" államadósságéhoz, de nem stabil. Ha Kim Jon Hung tábornok részegen lövöldöz v. felrobban egy erömü Bangladeshben, a piac bepánikol és nem vesz államkötvényt. Emiatt az MNB-nek növelni kell a jegybanki tartalékot. A jegybanki tartalék is hitel, tehát költsége van.

A "még rosszabb" államadósság a deviza adósság. A deviza adósság gyakorlatilag szerencsejáték. Az állam sem ismeri a deviza árfolyamok mozgását, ezeket Kim Jon Hung tábornok és Bangladesh még jobban befolyásolja, a deviza kamatokra semmi befolyása az államnak. A deviza adósságokra emiatt még több jegybanki tartalék szükséges, emiatt ezek még többe kerülnek.

Magyarországon szükség lenne a megtakarítási számlákra. Folyamatosan konvertálni kellene a mai "rossz" államadósságot "jó" államadósságba. Ezt valószínüleg már csak egy új kormány tudja megvalósítani, hiszen a jelenlegi államosított a "jó" államadósságot.

A Kapitalizmus és a Szocializmus is a piacgazdaságra épül. A különbség a kettő rendszer között annyi, hogy a kapitalizmusban a javak elsősorban azt illetik, aki megtermelte, a szocializmusban pedig a javakból az, aki megtermelte a lehető legkevesebbet kapja meg.

Alapvetően másképpen állnak hozzá a kapitalista és a szocialista országok a szociális kiadásokhoz. A kapitalista országokban a szociálist kiadásokat a lehető legalacsonyabb, még vállalható szintre lövik be. A szocialista országokban a lehető legtöbb adót szed be az állam, hitelt vesz fel és a lehető legmagasabb szociális kiadási szintet alkalmaz.

Minden piacgazdaságban az államot el kell tartani. Ez a költség hasonló mindenhol, kapitalista és szocialista államokban is, kb. a GDP 6% körüli összeg a mi régiónkban.

Az állam minden országban közvetlenül is beruház pl. infrastruktúrára, gazdaságfejlesztésbe, ez a régióban kb. a GDP 5%-a.

Ez összesen a GDP 11%-a, ezt a költséget adottnak lehet tekinteni, ennyi adót mindenképpen be kell szedni.

Egy szocialista államban, mint pl. Magyarország, az állam a "kötelező" részen felül a GDP igen nagy részét költi szociális kiadásokra, kb. a teljes GDP 25-35%-át, Magyarországon kb. 31%-át.

Ebből Magyarországon

• Oktatás - 5,5%
• EÜ - 4,25%
• Nyugdíj - 10%
• Direkt szociális kiadás - 9%
• Egyéb - 2,5%

Kapitalista államban is költ természetesen ezekre a kiadásokra az állam, de sokkal kevesebbet, összesen kb. a GDP 5-10%-át. A különbség két részből tevődik össze, egy kapitalista államban a polgárnak az egyes szolgáltatásokat meg kell vásárolnia, pl. EÜ biztosítás, nyugdíj, oktatás. A másik rész a jóval alacsonyabb segélyezés, illetve a segélyek kiváltása magán biztosítással, pl. magán munkanélküli biztosítás.

Az eredmény az, hogy a kapitalista országban kb. a fele adóbevétel elegendő, tehát egy kapitalista országban az adók mértéke kb. a fele egy szocialista országénak.

Az alacsonyabb adók miatt jobban működik a gazdaság, tehát egy kapitalista ország gazdagabb is, mint egy szocialista ország.

A kapitalista országban elvileg alacsonyabb a szociális biztonság, azonban ezt ellensúlyozza az, hogy ott jóval több a munkahely és jóval gazdagabbak az emberek. Lecsúszni persze bárhol lehet.

A piacgazdaság a piacra épül. A piacgazdaságban a javak a szabályozott piacon cserélnek gazdát. A piaci szereplök a vevöi és az eladói oldalon is a saját érdeküket tartják szem elött, emiatt sok automatizmus müködik. A gazdaság állami tervezésére csak makró szinten van szükség, a részleteket a piaci automatizmusok biztosítják.

Az állam egyetlen feladata a piac szabályozása, ami több nagyságrenddel könnyebb, mint a gazdaság tervezése.

Biztosítani kell, hogy a javak minösége elérjen egy minimális szintet. Pl. ne lehessen romlott húst eladni v. fehérre színezett vizet tejként. Ezt a piac szabályozás nélkül nem biztosítja.

Biztosítani kell az átláthatóságot (transzparenciát). Az eladók a piacon folyamatosan igyekeznek csökkenteni a transzparenciát, hogy drágábban tudják eladni a termékeiket, mint a versenytársak. Az államnak a problémás területeken, ahol szakértöre van szükség egy termék pontos árának a meghatározásához, be kell avatkoznia és elö kell írnia egy olyan árazási rendszert, ami könnyen átlátható. Erre a THM a legjobb példa. Egy banki hitel teljes költségének a kiszámítása ha p. 15 költségelem van, egy komoly, akár több napos munka egy közgazdász számára is. A THM elöírásával a vevök képesek azonnal összehasonlítani 2 hitelt.

Biztosítani kell, hogy a javak elöállítása egy elvárt minimális színvonalon történjen, pl. minimálbér, környezetvédelem, energia hatékonyság.

Biztosítani kell a szabad piacot, tehát azt, hogy ne jöhessenek létre monopóliumok, kartellek. Ha ugyanis létrejönnek, akkor a piaci verseny hiányában az árak magasabbak lesznek.

A piacgazdaságban a munkaerönek is piaca van. Itt a munkaerö motiválva van, mert a jobb munkának magasabb az ára is. A piacgazdaságban kell az államnak a legkevesebb elnyomást alkalmaznia azért, hogy az emberek dolgozzanak. A szükséges elnyomás mértéke gyakorlatilag nulla.

A piacgazdaság a ma ismert leghatékonyabb gazdasági rendszer. A kommunista tervgazdaságnál több nagyságrenddel hatékonyabb, fejlett gazdaságot eddig csak piacgazdaság volt képes müködtetni, a kommunista tervgazdaság egy bizonyos fejlettségi szint fölé egyátlalán nem képes menni.

A kommunizmus gazdaságpolitikai alapja a tervgazdaság. A gazdaság minden elemét megtervezi az állam, majd a gazdaság szereplöi végrehajtják a tervet. A termelést állami tulajdonban lévö monopoliumok hajtják végre, a fogyasztást szintén a tervek szerint a fogyasztók.

Természetesen a valódi, megvalósult kommunizmusról van szó, nem az eredeti kommunista ideológiáról és nem az arra épített "megmagyarázzuk" kommunizmusról.

A tervgazdaság elvileg müködik és elvileg hatékonyabb is, mint a piacgazdaság. A tervgazdaságban elvileg nincsen pazarlás, míg a piacgazdaságban bele van építve egy "fölösleg" megtermelése. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy nem lehet tökéletesen tervezni egy gazdaságot. A gazdaság fejlettségével arányosan egyre nehezebb és nehezebb. Egy fejlettebb gazdaságban egyre több és több komponense van az iparnak és a mindennapi életnek, amit mind tervezni kellene. A tervgazdaság másik archilles pontja a minöség. Egy monopólium szabadon eldöntheti, hogy növeli-e a termékei minöségét v. nem. Egyszerübb valamit nem csinálni, mint csinálni. Emiatt a kommunista állami monopóliumok többsége rossz minöségü terméket állít elö. Kivételek persze vannak, de a trend a rossz minöség.

Az eredmény az, hogy a kommunista gazdaság hatékonysága messze alatta marad a piacgazdaságénak.

A kommunista gazdaságpolitikai rendszerben a dolgozók motiválása is egy kökemény buktató. A kommunizmusban mindenki ugyanannyi javakra jogosult, mint a többi. Emiatt magasabb jövedelemmel nem lehet jutalmazni a dolgozókat. Ha a dolgozó nem kap több juttatást a nehezebb munkáért, akkor a könnyebbet fogja választani. Ha ki sem lehet rúgni a silány munkáért, akkor silány munkát fog végezni.

Minden kommunista ország diktatúra lett rövid idön belül (hetek, hónapok v. azonnal) Ennek oka a dolgozói motiváltság hiánya. Ha nem lehet motiválni a dolgozót a munkára, akkor kényszeríteni kell rá.

Minden társadalomra igaz az, hogy a társadalom túlnyomó többsége "dolgozó". Csak a felsö 1-2% lehet bármilyen társadalmi berendezkedés mellett "uralkodó" réteg, a többieknek muszáj dolgoznia. A kommunisták azzal a hazugsággal kerülnek mindig hatalomra, hogy azt ígérik a népnek, hogy nem kell dolgozniuk. Ezt soha nem lehet megvalósítani. Amikor a nép számonkéri a dolgot, akkor jön a diktatúra. Mivel dolgozni mindig kell, ezért válik diktatúrává minden kommunista ország szinte azonnal.

A kommunista államok is átmentek egy "fejlödésen", bár igazából ez nem fejlödés volt, hanem a kommunizmus lebontása. Piacgazdasági elemeket vettek át, elsösorban a dolgozók motiváltságát akarták fokozni, hogy a diktatúra enyhébb lehessen. Ez azonban a kommunizmus végét is jelenti, mert a nagyon alacsony hatékonyságú kommunizmus nem tudja kitermelni a jutalmazáshoz szükséges javakat. Ráadásul a jutalmazás maga sem feltétlenül piaci, vagyis teljesítmény alapon történt, hanem pofára szabottan, tehát a korrupciót és a bünözést növelte. Ez volt a rothadó kommunizmus, a rendszerváltás elötti utolsó 2 évtized.

A köztudat eléggé meg van keveredve a gazdaságpolitikai rendszerekkel kapcsolatban. Pedig a mai ismereteink szerint csak 3 gazdaságpolitikai rendszer létezik. Ezek: kommunizmus, szocializmus és kapitalizmus.

A kavarodást a politikai pártok, politikusok okozzák. Egy adott országban egy adott idöpontban mindig van egy jellemzö gazd.pol. rendszer. Ez az "ismert" rendszer, a lakosság ezt szokta meg, emiatt azokra a pártokra szavaz, ami ezt az "ismert" rendszert támogatják. A pártok között a különbséget csak az adja meg, hogy ök merre szeretnék vinni az adott rendszert. Persze ezt nehéz kommunikálni a lakosság felé. Mármint azt, hogy minden párt egyforma és igazából személyekre illetve irányvonalakra szavazunk.

A pártok persze szeretik magukat megkülönböztetni a többi párttól és ezért hajlamosak reklámszlogeneket kitalálni. Ezeknek semmi közük a valósághoz. Ilyenek pl. "jobb, bal, közép, vadkapitalista, stb. stb.)

Magyarországon 1989 elött kommunizmus volt, 1989 óta pedig szocializmus van. Az összes parlamenti párt szocialista, gazdaságpolitikai értelemben egyformák.

Elöször is, az M2 és a HÉV összekötése nem a legfontosabb feladat a jelenlegi Budapesten. Természetesen ha végtelen v. legalábbis a jelenleginél jóval több pénz állna rendelkezésre, érdemes lenne végrehajtani, de vannak ennél sokkal fontosabb közlekedési feladatok is.

Olcsón nem szabad csinálni. Ha nincsen pénz "rendesen" megcsinálni, akkor nem szabad elkezdeni sem, mert a károk felmérhetetlenek lesznek.

Ahogy kellene:

Az Örs vezér téri metrómegállót meg kell hagyni úgy, ahogy most van. Az M2 metrók egy része, több mint a fele csak idáig járna, ahogy eddig. A Pillangó utca elött, ahol feljön a metró a felszínre, kell az elágazást elkészíteni. A Gödöllöre tartó metrószerelvények itt átmennének az úttest alatt a túloldalra. Majd végig a föld alatt menne át az M2B metró a XVI. kerületen. Ott jöhetne fel a felszínre, ahol az utolsó szintbeli keresztezödés van. De én még ott sem hoznám fel, mert nem ismerem a jövöt, jobb, ha a föld alatt marad.

A HÉV jelenlegi vonala alatt most fö csatorna és vízvezetékek vannak, amiknek az átépítése problémás. Emiatt az M2B nyomvonalát a jelenlegi úttest alá kell vinni.

Ha esetleg nagyon sok pénz lenne, akkor én 2x2 v. inkább 2x3 autósávot is a föld alá vinnék, a metró alá. Ezek gyorsforgalmi sávok lennének, kevés kijárattal és bemennének a Hungária körútig. Erre persze valószínüleg nem lesz pénz, de nagyon szép lenne...

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) elkezdett egy magasvasutat tervezni a XVI. kerületbe - a jelenlegi hÉV helyére.

Sajnos a BKK-nál nincsen olyan ember, aki személyesen is látott magasvasútat. A magasvasút szörnyü látvány, lepusztult ipartelepek és lezüllött gettók kelléke.

De nem ez a legnagyobb baj vele, hanem az, hogy iszonyat hangos. A fogtömések tesztelésére lehet pl. jól használni, mert ha valaki alatta áll, amikor átrobog felette egy vonat, akkor minden - nem tökéletes - fogtömése azonnal kiesik.

A XVI. kerület egy villanegyed, Budapesten kiemelkedö minöségü életteret nyújt azoknak a szerencséseknek, akik ott lakhatnak. Ha a magasvasút megépül, az egész XVI. kerületböl gettó lesz. A házak eladhatatlanok lesznek, a lakók el fognak költözni, mert nem fogják bírni a zajt. Az üres házakba lumpik és drogosok fognak beköltözni.

Szerintem ezt nem hagyhatják a lakók. A BKK-t most azonnal le kell állítani, amíg nem késö. Ha már elkezdik építeni a magasvasútat, akkor vége lesz a dalnak...

A Kínai gazdaság elérte az exportorientált fejlödésének a határait. A Kínai bérek az iparban az utóbbi kb. 3 évben elérték a Kelet-Európai béreket, most már kezdik folyamatosan meghaladni az egyes Kelet-Európai országok iparban fizetendö béreit. Magyarországot valamikor tavaly hagyta le Kína bérszínvonalban.

Ezzel Kína egy komoly fordulópontot ért el, nem számíthat már az "olcsó" termékek exportjára, át kell állnia a minöségibb gyártásra. Ez azonban egy sokkal hosszabb és nehezebb folyamat, mint külföldi gyártók bérmunkásait biztosítani. Kínában valószínüleg egyre több elégedetlenkedö embert fogunk látni, a belsö problémáik egyre többször fognak a felszínre kerülni.

A mi szempontunkból a dolognak elsösorban pozitív hatásai lesznek. Az ipar egyre erösebben fog visszaáramlani az EU-ba, illetve az új kapacítások már nem Kínában, hanem elsösorban a volt kommunista országokban fog megvalósulni. A Kínai import nem fog csökkenni, az EU-nak nem kell attól tartania, hogy az erösen export orientált gazdasági növekedés megtorpan.

Kína lassan, de biztosan rá fog állni a minöségi ipari termelésre, a gazdaságának a húzóerejét pedig elsösorban a belsö fogyasztás fogja biztosítani. Remélhetöleg a belsö társadalmi feszültségeket különösebb problémák nélkül kezelni tudja.

A Kínai lehetöségeket a világon elsösorban Németország látta meg és épített fel egy nagyon erös jelenlétet Kínában. A többiek is ott vannak, de messze nem olyan erösek.

Magyarország az egyetlen ország, amit ismerek, ahol az állam kamattámogatásban részesít bizonyos csoportokat. Ez egy Magyar találmány, nem tudom, hogy mikor és miért született, de mindenesetre nagyon káros a gazdaságnak.

Természetesen már országokban is támogat az állam bizonyos csoportokat, de más országokban ezt adókedvezménnyel teszi, valamint az Nemzeti bank alapkamatjának az alacsonyan tartásával.

Amit Magyarországon tenni kellene:

Az állami kamattámogatásokat el kell felejteni egy életre.

A gazdaságpolitikának céljának kell lennie a Nemzeti bank alapkamatjának a lecsökkentése az EUR alapkamatjának a szintjére. Ezt csak kiegyensúlyozott költségvetéssel lehet elérni, az MNB vezetöjének a leváltása nem segít.

Az ingatlanhiteleket szabványosítani kell, ahogy pl. az US-ban van, 2 típust engedélyezve: ARM - MNB alapkamathoz kötött hitel, ahol a kamat az MNB alapkamat + X%, vagy FRM - fix kamat, ahol a kamat állandó mértékü a teljes futamidö alatt.

Az gyerekekre adókedvezményt kell adni. Függetlenül persze az ingatlanhiteltöl. Mindenesetre az adókedvezmény magasabb ingatlanhiteltörlesztést engedne a gyereket vállaló családoknak.

Minden országnak saját nyugdíjrendszere van. Ez még az EU-n belül is igaz, itt is minden országnak különböző nyugdíjrendszerei vannak. A nyugdíjrendszer is egy kiemelten nehéz gazdaságpolitikai terület.

A nyugdíjrendszerrel szemben támasztott követelményeket még felsorolni is hosszú.

Az ideális nyugdíjrendszer részben állami és részben magán alapokon nyugszik. Az állami rész garantálja az időskori anyagi biztonságot, a magán pedig az átlagnál magasabb időskori életszínvonalat.

Az állami nyugdíjrendszert egy automatikus mechanizmussal ki kell egyensúlyozni. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak összegének a bevételektől kell függenie, ergó a nyugdíjaknak folyamatosan növekedni/csökkenni kell attól függően, hogy hogy megy a gazdaság.

A nyugdíjkorhatárt több országban szintén automatikusan növelik/csökkentik a bevételek függvényében. Ez szerintem kormánydöntést igényel, mert a teljes gazdaságot befolyásolja, nem lehet összevissza rángatni.

Az állami nyugdíjrendszer átlag nyugdíját a mindenkori minimálbérre kell belőni. Ennek az oka az, hogy ez az összeg deklaráltan elegendő a megélhetésre, többet pedig azért nem szabad adni, mert az állami nyugdíjnak a lehető legkevesebbnek, de még elégségesnek kell lennie.

A magánnyugdíjat megtakarítási bankszámlákon gyűjthetik a polgárok. Ez egy olyan bankszámla, ahova a polgár adó és járulékmentesen utalhatja a fizetése ~10%-át. Az ezen a számlán keletkező jövedelmek, pl. kamat v. osztalék is szintén adómentes. Erről a számláról tud magának a polgár nehéz időkben, pl. munkanélküli időszakban fizetést fizetni. Erről a számláról fizeti az EÜ önrészt. Minden polgárnak csak 1 db ilyen számlája lehet, amit a NAV-nál regisztrálnia kell.

A megtakarítási számlán elhelyezett összeget állampapírba v. maximum 50%-ban államilag engedélyezett, BUX-on jegyzett részvényekbe, kötvényekbe lehet befektetni. Fontos, hogy nem lehet akármilyen kockázatos részvényt, kötvényt venni, hanem csak egy engedélyezett listáról lehet választani.

Azért, hogy elkerüljük a megtakarítások banki lerablását, ennek a számlának a vezetése ingyenes, valamint a befizetés és az átvezetés a "normál" bankszámlára mindig ingyenes és havi 3 befektetési tranzakció szintén ingyenes. Ezzel gyakorlatilag "normál" ügyfélnek nincsenek extra bankköltségei. Aktív időszakban a befizetés ingyenes és van lehetőség befektetésre is. Pl. 1 eladásra és 2 vételre ingyenesen. Nyugdíjas időszakban pedig van lehetőség havi 1 eladásra, 1 vételre, a "nyugdíj" felvétele pedig az átvezetés a "normál" bankszámlára.

Nyugdíjasként fel lehet venni pénzt a számláról, folyamatosan v. igény szerint. A felvett pénz most adózik le. Mivel azonban ez az összeg alacsonyabb, ezért az adókulcsa is az. A felvett nyugdíj jövedelem ugyanúgy adózik, mintha munkabérből származna.

A legjobban teljesítő országok nyugdíjrendszere ilyen vagy nagyon hasonló. Pl. Svájc, Dánia, US.

Az Egészségügyi rendszer egy nagyon-nagyon problémás területe a gazdaságnak és a társadalomnak. Jól müködö EÜ rendszert sehol a világon nem sikerült még kialakítani, csak eltérö mértékben rosszakat.

Talán a világ egyik legrosszabb EÜ rendszere az US-ban van. Ott az EÜ teljes rendszere liberális, az állam nem szabályozza.

Az eredmény az, hogy a társadalom többsége számára az EÜ rendszer rossz minöségü, valamint ezzel párhuzamosan kb. a duplájába kerül, mint pl. az Európai EÜ rendszerek.

Ennek több oka van, a legföbb ok a verseny majdnem teljes hiánya. Ahhoz, hogy kialakuljon egy piacgazdasági verseny, a vásárlóknak össze kell tudnia hasonlítania a piaci árakat. Az EÜ biztosítás, amit a vásárló vesz, szándékosan nem szabványos, minden piaci szereplö teljesen mást árul. Ez azt jelenti, hogy az egyik EÜ biztosításban x betegség kezelése benne van, a maradék nincsen, stb., stb.

Ahhoz, hogy az EÜ-ben verseny alakulhasson ki, államilag szabályozott EÜ biztosítási csomagokat kell kialakítani. Ebböl célszerüen többet, pl. 3-5 szolgáltatási szintet. Ebben az esetben azonnal beindul a verseny, mert a vevök össze tudják hasonlítani az árakat.

Európában fordított a helyzet, itt államilag elö van írva, hogy kinek mennyit kell az EÜ biztosításra fizetnie, majd ugyanazt a szolgáltatást kapja mindenki.

Ennek az a nyilvánvaló hátránya, hogy nincsen lehetöség sem jobb szolgáltatás megvásárlására. Emiatt mindenki az államilag elöírt kötelezö díjat fizeti, pedig sokan fizetnének többet is, természetesen jobb szolgáltatásért.

A szabadpiacon pedig Amerikai, lásd fent rendszer alakul ki, a saját hibáival.

Az ideális megoldás az államilag elöírt EÜ biztosítási csomagok lennének, amiböl az legolcsóbb csomag kötelezö.

Mint minden biztosításnál, itt is sokat csökkent a költségeken a kötelezö önrész. Ezt én úgy oldanám meg, hogy az önrészt a biztosított a nyugdíj megtakarítási számlájáról fizethesse. Ez a számla adómentes megtakarítást tartalmaz, valamint van rajta pénz, tehát átmeneti pénzhiány nem akadályozza az önrész megfizetését. De azért a biztosított pontosan tudja, hogy a saját nyugdíját költi el, ezért nem vesz igénybe olyan szolgáltatást, ami nem feltétlenül szükséges, ergó csökken az EÜ költség.

A mai, erösen szocialista Magyarországon számos olyan baklövés van, amit az egymást váltó szocialista kormányok folyamatosan elkövetnek.

Az egyik ezek közül az, hogy a mindenkori kormány mindig megpróbálja befolyásolni azt, hogy kinek legyen munkája, illetve kinek ne.

Ez egy nagyon komoly szocialista baklövés, mert: tfh. Magyarországon van 4M munkahely. Ha a kormány kedvezményekkel v. büntetésekkel eléri azt, hogy a kiemelt csoportnak legyen munkája, akkor ezzel azt is eléri, hogy a nem kiemelt csoportnak meg ne legyen.

A megkülönböztetésnek mindenképpen van egy nagyon komoly adminisztratív költsége az állami, munkáltatói és munkavállalói oldalon is. Ha sikeres, akkor azt is eléri, hogy nem a legmegfelelöbb dolgozók töltik be a munkahelyeket, hanem valaki más, kevésbé hatékony ember.

Összességében ennek az egész baromságnak valahol 50-200K elveszett munkahely az ára.

Mi a helyes megoldás? Természetesen hagyni, hogy a munkaeröpiac müködjön.

A fiatalok munkahely keresését nem kell támogatni, mert ök eleve olcsóbbak és jobban terhelhetöek, ezért nagyon sok cég már csak emiatt is felveszi öket.

A lumpi cigányokat megfelelö, lumpi cigányokra szabott oktatással lehet elsösorban támogatni. A másik, amerikában már bevállt módszer a közlekedés biztosítás, tehát egy ingyenes munkásbusz a legközelebbi nagyvárosba. A nem lumpi cigányokat meg nem kell támogatni.

Az idöseket szintén nem kell támogatni, több tapasztalatuk van, mint a fiataloknak és ha lejjebb mennek a fizetési igénnyel, simán kapnak munkát. Náluk pl. az segítene sokat, ha változtatnának a szabadságolási szabályokon és mindenkinek egyforma lenne a minimálisan elöírt szabadság.

Sajnos a mai vezetö réteg még a régi, kommunista Magyarországon nött fel és egyáltalán nem érti a dolgok gazdasági következményeit, ezért nem tud helyes döntést hozni...

A második Orbán kormány hivatali ideje alatt egyre inkább a sajtó kereszttüzébe került. Ugyanez a folyamat zajlódott le már az elsö Orbán kormány óta mindegyik kormánnyal. Ugyanez a folyamat figyelhetö meg nagyon sok demokrata országban az utóbbi kb. 20 évben. Felvetödik a kérdés, hogy miért?

Nem egyetlen okra vezethetö vissza a folyamat. A legfontosabb ok az, hogy az ellenzék, a választásokon vesztes pártok már az elveszített választások után azonnal elkezdik a Magyarországon csak 4 év múlva esedékes következö választásokra a kampányt.

Ez abban testesül meg, hogy bármit, amit a kormány csinál, kritizál. Teljesen függetlenül attól, hogy a kormány a "helyes" v. "helytelen" utat választotta. Az ellenzék gyakorlatilag az agresszív kismalac börébe bújik.

A kormányoldalon ez a magatartás egy ellenhatást vált ki, ök a kormány minden javaslatát approvolják, teljesen függetlenül attól, hogy az "helyes" v. "helytelen".

A parlament ezzel haszontalanná válik. A sajtó "elfogult" része is.

A "Yes-man" és a "Ney-man" véleménye ugyanúgy semmitérö.

A mindenkori kormány arrogáns. Arrogáns akár az akar lenni, akár nem. Mert Magyarországon (és nagyon sok másik demokráciában) nem szabad hallgatni se az ellenzékre, se a saját emberekre sem.

Csak az elfogulatlanoknak van értékelhetö véleménye. De azokból meg alig-alig van...