Politikai alapismeretek - Kommunizmus

2012.05.23. 15:51 :: Dörnyei József

A kommunizmus gazdaságpolitikai alapja a tervgazdaság. A gazdaság minden elemét megtervezi az állam, majd a gazdaság szereplöi végrehajtják a tervet. A termelést állami tulajdonban lévö monopoliumok hajtják végre, a fogyasztást szintén a tervek szerint a fogyasztók.

Természetesen a valódi, megvalósult kommunizmusról van szó, nem az eredeti kommunista ideológiáról és nem az arra épített "megmagyarázzuk" kommunizmusról.

A tervgazdaság elvileg müködik és elvileg hatékonyabb is, mint a piacgazdaság. A tervgazdaságban elvileg nincsen pazarlás, míg a piacgazdaságban bele van építve egy "fölösleg" megtermelése. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy nem lehet tökéletesen tervezni egy gazdaságot. A gazdaság fejlettségével arányosan egyre nehezebb és nehezebb. Egy fejlettebb gazdaságban egyre több és több komponense van az iparnak és a mindennapi életnek, amit mind tervezni kellene. A tervgazdaság másik archilles pontja a minöség. Egy monopólium szabadon eldöntheti, hogy növeli-e a termékei minöségét v. nem. Egyszerübb valamit nem csinálni, mint csinálni. Emiatt a kommunista állami monopóliumok többsége rossz minöségü terméket állít elö. Kivételek persze vannak, de a trend a rossz minöség.

Az eredmény az, hogy a kommunista gazdaság hatékonysága messze alatta marad a piacgazdaságénak.

A kommunista gazdaságpolitikai rendszerben a dolgozók motiválása is egy kökemény buktató. A kommunizmusban mindenki ugyanannyi javakra jogosult, mint a többi. Emiatt magasabb jövedelemmel nem lehet jutalmazni a dolgozókat. Ha a dolgozó nem kap több juttatást a nehezebb munkáért, akkor a könnyebbet fogja választani. Ha ki sem lehet rúgni a silány munkáért, akkor silány munkát fog végezni.

Minden kommunista ország diktatúra lett rövid idön belül (hetek, hónapok v. azonnal) Ennek oka a dolgozói motiváltság hiánya. Ha nem lehet motiválni a dolgozót a munkára, akkor kényszeríteni kell rá.

Minden társadalomra igaz az, hogy a társadalom túlnyomó többsége "dolgozó". Csak a felsö 1-2% lehet bármilyen társadalmi berendezkedés mellett "uralkodó" réteg, a többieknek muszáj dolgoznia. A kommunisták azzal a hazugsággal kerülnek mindig hatalomra, hogy azt ígérik a népnek, hogy nem kell dolgozniuk. Ezt soha nem lehet megvalósítani. Amikor a nép számonkéri a dolgot, akkor jön a diktatúra. Mivel dolgozni mindig kell, ezért válik diktatúrává minden kommunista ország szinte azonnal.

A kommunista államok is átmentek egy "fejlödésen", bár igazából ez nem fejlödés volt, hanem a kommunizmus lebontása. Piacgazdasági elemeket vettek át, elsösorban a dolgozók motiváltságát akarták fokozni, hogy a diktatúra enyhébb lehessen. Ez azonban a kommunizmus végét is jelenti, mert a nagyon alacsony hatékonyságú kommunizmus nem tudja kitermelni a jutalmazáshoz szükséges javakat. Ráadásul a jutalmazás maga sem feltétlenül piaci, vagyis teljesítmény alapon történt, hanem pofára szabottan, tehát a korrupciót és a bünözést növelte. Ez volt a rothadó kommunizmus, a rendszerváltás elötti utolsó 2 évtized.

komment

Címkék: Gazdaság Kommunizmus Politikai alapismeretek

A bejegyzés trackback címe:

https://dornyeij.blog.hu/api/trackback/id/tr14539232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása