A jegyrendszer a kommunizmus velejárója. A kommunizmusban a pénznek alárendelt szerepe van. A gazdaságot azonban a kommunizmusban is szabályozni kell, tehát kell több pénz, ezért "jegyet" alkalmaznak. Így lesz az élet extrém bonyolult a kommunista rendszerben...

Venezuelában államilag szabályozott árak vannak több termékre, amik úgy vannak meghatározva, hogy az árakat alacsonyan tartsák a lakosság támogatásának megszerzése céljából.

Sajnos az államilag szabályozott alacsony áraknak kettős rossz hatása van. Első körben tönkremennek a vállalatok, amik ezeket a termékeket előállítják. Senki sem tud veszteségesen termelni. Második körben nem lesznek ezek a termékek a piacon, hiszen nem lesz, aki termelje őket, importálni sem lehet, mert senki sem adja oda olyan áron, amit a kommunista állam előírt.

Ilyenkor a kommunista államnak kell közbelépnie és a termékeket dotálnia kell. Tehát ki kell egészítenie az előírt árat a piaci árra vagy ki kell fizetnie az import árúért a piaci árat.

Ebben az esetben működik a dolog.

De ha működik a dolog, akkor felmerül a harmadik probléma. A szabályozott árak a töredéke a világpiaci árnak. Emiatt aztán a környező országok lakosai is szeretnének ilyen áron hozzájutni. Megindul a bevásárló turizmus és az export. Venezuelában ma sorban kell állni mindenért és sokszor üres kézzel megy haza a háziasszony a boltból.

De a kommunista állam nagy pénzeket költ arra, hogy olcsón tartsa az árakat. Nem tudja kifizetni a cehhet a teljes környékre.

És megérkeztünk a jegyrendszerhez.

Az olcsó termékeket csak a kommunista állam lakosai vehetik meg. Aki Venezuelába megy, annak fel kell arra készülnie, hogy bizonyos termékeket ő nem vásárolhat meg egyáltalán. Ez nem egy öröm, főleg annak tudatában, hogy ezek alapvető termékek, amik nélkül bizony elég nehéz élni...

Az első körbe a következő termékek kerülnek bele: rizs, liszt, (étkezési)olaj, cukor, tejpor, csirke, fogkrém, vécépapír és pelenka. Összesen 100 termék lesz jegyesítve.