Az utóbbi években divatba jött az otthonról történő munkavégzés. Mindenki előnyösnek tartja. Lássuk, milyen a valóvilágban.

A cégnek anyagilag első látásra kifejezetten előnyös az, ha a dolgozó otthonról dolgozik. Nem kell irodát fenntartani, annak az összes költségével együtt. Ahol könnyen mérhető a teljesítmény, azzal sem kell törődni, hogy mikor és mennyit dolgozik a dolgozó. Ha a feladat pl. 8 órás és elkészül határidőre, akkor igazából mindegy, hogy mikor is készült el.

A dolgozó szempontjából is sok az előny. Nem kell bejárásra időt és sok pénzt fordítani. Nem kell drága ruhákat felvenni, elég egy pizsama. Nem kell valahol a városban enni, lehet otthonit enni. A homeoffice költségei igen alacsonyak, gyakorlatilag nulla költsége van a dolgozónak.

A cég szempontjából az első probléma a hatékonyság. Normál üzletmenetnél ha bármi gáz van, akkor a dolgozó feláll az asztalától, átbattyog a problémát megoldani tudó kollegához és megbeszélik. Távmunkásnál ez nem működik. A telefonos megbeszélés nem mindenkivel működik, az email sem. Sok emberhez kell a közvetlen kapcsolat. A végeredmény az lesz, hogy a távmunkás a kollegák egy részével nem fog tudni hatékonyan együttműködni.

 A dolgozó szempontjából az ő munkáját is megnehezíti az, hogy egyes kollegákkal nem tud együttműködni. A másik, ennél még nagyobb, de talán szokható probléma az, hogy nincsen "zárás". A dolgozók többsége amit hazament, elfelejti a munkahelyi feladatokat, problémákat és a családdal tud foglalkozni. Ki tud kapcsolni. A távdolgozó nem megy haza, ő már eleve otthon van. Nincsen meg a "zárás". Pedig szükséges, mert otthon nem szabad a munkahellyel foglalkozni. Ha valaki nem képes "zárni", akkor az komoly problémákhoz és korai temetéshez vezet sajnos.

A 6. hete dolgozom jobbára otthonról és még nem sikerült megtanulni, hogyan "zárjak". Remélem menni fog. Egyelőre szerencsére/nem annyira szerencsére úgy néz ki, hogy nem lesz hosszútávú ez a projekt, de az utolsó hasonló projektem is 8 héttel indult és 3 és fél év lett belőle.