Ez egy igen nehezen megválaszolható kérdés. Ezt a cikket már régen meg akartam írni, de eddig soha nem szakítottam rá elegendő időt. Valószínűleg most sem fog sikerülni, ezért az indoklás rész esetleg nem lesz olyan jó, mint szeretném.

A cikket egy érdekes cikk indukálta, lásd itt. (Magyar Idők)

A fenti cikk sok megállapításával nem tudok egyetérteni, pl. a kommunista korszak adósságfelhalmozásával kapcsolatban. A cikk mindenesetre a helyes konklúziót állapítja meg, tehát ha az indoklás nem is jó, a végeredmény az.

Az ideális államadósság folyamatosan változik. A gazdaság és az ország egészének az állapota határozza meg. A valódi államadósság azonban fix és nagyon lassan változik. Tehát a valódi államadósság soha nem lesz "ideális" mértékű.

Az "ideális" mértéket a piacgazdasági szokások szerint a kereslet és a kínálat határozza meg.

A kereslet az állam költségvetésétől függ. A költségvetést a mindenkori politika határozza meg, a szaldóját is.

A kínálat a gazdasági szereplőktől függ. A gazdasági szereplők szeretik a tőkéjük egy részét állampapírokban tartani. Az állampapír az államadósság fizikai megtestesülése. Államadósság nélkül nem lenne állampapír sem.

Rögtön látszik, hogy az ideális államadósság ránézésre soha nem nulla. A gazdaság szereplői szeretnek állampapírba tőkét fektetni. Tehát szükség van államadósságra. A másik oldalról nézve az államnak nem feltétlenül előnyös, ha van államadóssága. Csak azért, mert  a gazdaság szereplői szeretnének állampapírt vásárolni, nem szabad államadósságot csinálni.

Alacsony államadósságnál és/vagy jó adósminősítésnél a kereslet alacsonyabb, mint a kínálat, ezzel az állam olcsón, néha extrém olcsón tudja finanszírozni az államadósságot. Ma Magyarországon már ez a helyzet. Az állam céljának igazából ennek kell lennie. Ha van államadósság, de annak a finanszírozása extrém olcsó, akkor minden rendben van.

Természetesen az élet nem olyan egyszerű, hogy "gazdasági szereplők".

Az államnak arra is oda kell figyelnie, hogy ki az, akitől felveszi a hitelt.

Egy ideális közeli helyzetben nincsen elegendő állampapír az igényekre, ezért az, hogy kinek adja el az állam az állampapírt egy gesztusnak számít. Az államnak több okból is kedvezőbb, ha elsősorban a saját állampolgárai, másodsorban a saját gazdasága vásárolja meg az állampapírokat. Igazából külföldi szereplőkre semmi szükség nincsen.

Az államnak érdeke az, ha a polgárai tehetősek. A polgárok tőkéjének a legbiztosabb helye az állampapír. Minél hosszabb távon van befektetve, annál jobb. Emiatt az ideális az lenne, ha az államadósság teljes egészét a polgárok finanszíroznák.

A cikknek nem témája a nyugdíj megvitatása, de egy jól működő nyugdíj rendszerben nem csak állami oszlop van, hanem van magán rész is. Ezt a magán részt lehetne nagy részben állampapírokkal megoldani, használva az AKK számlát. Ez természetesen már ma is van és létezik, csak nincsen adókedvezményekkel megtámogatva, ahogy kellene. Ha a nyugdíjak pl. akár csak 30%-a ebbe kerülne, akkor az akkora összeg lenne, ami fedezné a teljes jelenlegi államadósságot vagy még többet is. Emiatt sem lenne ördögtől való dolog ezt forszírozni.

Összegezve az ideális államadósság mértéke nagyon változó. Magyarországon per pillanat teljesen attól függ, hogy a polgárok mennyit finanszíroznak meg. Az ideális az, ami Magyar polgárok számlájára kerül.

Ha a nyugdíj rendszerbe beletennénk egy AKK számlát, amit megtámogatnánk adókedvezménnyel, akkor az ideális államadósság mértéke magasabb lenne. Valószínűleg magasabb, mint a mai valós államadósság. Őszintén szólva, ha ezt meglépné a kormány, akkor jóval kevesebbet kellene azon dolgozni, hogy csökkentsék az államadósságot.