2000 óta jelentősen átalakult a két legnagyobb állami kiadás, az EÜ és a nyugdíjkiadások aránya. Az MSZP 2002-től folyamatosan átnyomta az EÜ-ből a nyugdíjakba a pénzeket. A tendencián a FIDESZ sem változtatott, most is pontosan ez a folyamat zajlik.

2000-ben a GDP 9,3% volt a nyugdíjkiadás, 2012-ben pedig 11,8%. 2000-ben jóval több nyugdíjas volt, mint 2012-ben - 2000-ben 3,1M, 2012-ben pedig már csak 2,9M. A nyugdíjak összességében átlagosan 35,6%-al növekedtek GDP arányosan.

Az EÜ kiadásoknál pontosan fordított volt a tendencia. 2000-ben a GDP 7%-át költötte az állam EÜ kiadásokra, ebből csak kb. 1,5% ment el szociális kiadásokra, tehát az EÜ gyógyítás részére a GDP 5,5%-a lett fordítva. Ma összesen 6%-ot költ az állam EÜ-re, amiből 3% megy el szociális ellátásra és az EÜ gyógyítás részére 3% marad.

Itt 45%-os kiadáscsökkentést hajtott végre az állam.

A Magyar EÜ ellátás minősége röviden minősítve rossz. Hosszabban minősítve kiváló - ahhoz képest, hogy mennyi pénzt költ rá az állam.

A Magyar EÜ ellátást divatos szidni, de azt a többség szép kényelmesen elfelejti, hogy még Kína is jóval többet költ rá, mint Magyarország. Pedig Kínát szokás a rossz EÜ ellátás iskolapéldájának tartani.

Az MSZP 2002-ben szvsz. hazaáruló módon nyerte meg a választásokat, olyan mértékű moslékosztást beígérve, ami csődbe vitte pár éven belül az országot. Bevetették a nyugdíjas atombombát is, amit ha egyszer valaki bevet, onnan már minden pártnak alkalmaznia kell, ha nyerni akar.

Az egész folyamat iróniája az, hogy az EÜ ellátásra legjobban pont azok a nyugdíjasok szorulnak rá, akik a szavazatukkal átpakolták az EÜ kasszából a pénzt a nyugdíjas kasszába.

A folyamatot mindenesetre meg kell fordítani. Az EÜ ellátásra vissza kell csoportosítani a pénzeket a nyugdíjakból és a szociális kiadásokból. El kell érni minimum egy 5,5%-os szintet, ami 2000-ben volt, de szvsz. kb. 6%-os szint, a mai duplája lenne az ideális.