Magyarországon és úgy általában mindenhol nagy hagyománya van a rejtett deficitnek. Ennek oka az állami szerveknél, cégeknél politikai, a gazdaság cégeknél meg stratégiai.
A rejtett deficit úgy keletkezik, hogy egy cég v. intézmény elmulasztja megtenni a tulajdonában keletkezett amortizáció felújítását.
A könyvekben ilyenkor még minden szép és jó, de a cég v. intézmény eszközei kezdenek szétesni.
Az állami cégeknél a legjobb és talán legismertebb példa a BKV. A BKV-nak évtizedeken keresztül folyamatosan nyílt deficitje van/volt, de ezen felül felhalmozott még egy elképesztő méretű rejtett deficitet is. Ez a deficit az utóbbi években kezdett a nyilvánosság előtt is tudatosulni, először GYF idején, amikor a 2-es metró vonala feladta a harcot. Bajnai regnálása idején kezdtek el rendszeresen kigyulladni a buszok. OV idején először a metró szerelvények kezdtek el rendszeresen kigyulladni, majd a 3-as metró vonala adta meg magát.
A magánszektorban is vannak hasonló esetek, pl. a MAL esete, ahol a karbantartás és fejlesztés elmaradása miatt elöntötte Kolontárt és környékét a vörös iszap. Van, ahol nem ilyen drámai esemény lép fel, hanem "csak" annyi történik, hogy a cég tervezetten tönkre megy, amikor a gyártósorai elérik az élettartamuk végét és a management nem fordít semmi pénzt újak beszerzésére. Erre egy jó példa egy Duna menti acélüzem - nevet szándékosan nem írok.
A jelenség oka az, hogy ezeknél a cégeknél / intézményeknél a karbantartás/felújítás/csere tervezés fix összeges módszerrel van megoldva.
Ennek az a lényege, hogy az adott cég/intézmény valamilyen módszerrel meghatározza, hogy mennyi keret van a karbantartások elvégzésére. Ezt aztán a felelős szervezet szépen betervezi és végrehajtja. A probléma ott van, hogy a keret meghatározásánál nem azt veszik figyelembe, hogy mennyi lenne szükséges, hanem azt, hogy mennyi pénz van. Ennek a következménye az, hogy kialakul a rejtett deficit.
A helyes módszer a karbantartás/felújítás/csere folyamatos nyilvántartása és az ez alapján tervezés. Ilyenkor a cég nagyon pontosan és évekre előre tudja, hogy mennyi ilyen jellegű költsége lesz. Pontosan tud vele számolni és emiatt pontosan tudja a szükséges munkákat végrehajtani is. Az eredmény az, hogy a cégben nem keletkezik rejtett deficit.
Az állami szektorban általában az első módszer az elterjedt, a privát szektorban pedig mindkettő. A privát szektorban a jól szereplő versenyzők azonban szinte mindig a második módszert alkalmazzák, mert hosszútávon csak azzal lehet sikeresen szerepelni a piaci versenyben.
A cégeket értékelő cégeknek például az egyik legkomolyabb feladata az ilyen rejtett deficitek felkutatása és a befektetők felé jelentése. Mert az olyan cég, ahol nagy a rejtett deficit, sokkal kevesebbet ér, mint az ahol nincsen.
