Talán már írtam a témáról egy cikket, talán csak akartam, mindenesetre 2000 környékén olvastam egy tudományos elemzést, amiben az írták le, hogy Indiában katasztrófális vízhiány várható, mert sokkal több talajvizet használnak fel, mint amennyit szabadna / pótlódik.

A talajvíz szintje évről évre csökken és pár éven belül el fogja érni azt a szintet, ami alatt a jelenleg használt szivattyúk nem tudják a felszínre hozni.

Akkoriban felkeltette az érdeklődésemet a cikk, de én nem találtam a problémát kritikusnak, elsősorban azért, mert a talajvíz szintjének csökkenése kb. évi fél méter volt akkoriban (átlagosan) és talajvíz pumpát azért lehet vásárolni. Nem nagyon olcsó, de Indiának lesz rá pénze. Az Indiai GDP-t nem fogja agyonvágni, ha kell venni akár pár milliót.

Időközben eltelt 16 év és a dolgok komolyra fordultak. India jó részén - kb. 40%-án 3 éve aszály pusztít. Ennek eredménye képpen már most több nagyobb folyó kiszáradt. Több nagyobb város folyóvíz nélkül  maradt.

Ezekben a városokban ivóvíz van még, de mosakodásra már nem nagyon jut.

A lakosok többsége sorban áll a vízért, amit vízosztó helyeken lehet beszerezni.

Természetesen lehet vásárolni is vizet, tehát akinek van rá pénze, az vehet palackos vizet és feltöltheti a házi ciszternáját is egy vásárolt vizes autóval, de a többségek erre nincsen lehetősége. Vezetékes víz sehol sincsen ezekben a városokban.

Egy példa Lahur. Ez kb. egy százezres város. Régen jól működő mezőgazdasága volt, ami mára teljesen megszűnt, mert nincsen víz. A helyi földművesek felhagytak a tevékenységükkel. Mára csak 150 működő talajvíz pumpa maradt a városban, ami még ivóvíznek sem elegendő vizet emel ki. Ezért vizes autókkal kell behozni ivóvizet, hogy a lakosság ne haljon szomjan. Hetente egyszer kap egy polgár vizet (ingyen).

A 150 talajvízpumpa per pillanat működik, de szinte biztos, hogy a talajvízszint rohamosan csökken az övezetükben, mert ezek mennek éjjel-nappal teljes kapacitáson. Per pillanat 150 m a talajvíz szintje, 2000 környéként 30-40 m körül volt. Ami azt jelenti, hogy igen gyorsan ezek is ki fognak száradni, illetve újra kell őket fúrni folyamatosan.

A város a környékből szerzi be a vizet, ami miatt ott is több fogy. Aszály a környéken is van. Előbb-utóbb a környéken is hasonló probléma lesz, ami miatt nem fognak nekik eladni vizet, sőt, nekik is szükségük lesz majd rá, ezért a hatás terjedni fog.

Víz nélkül a helyi lakosság hatékonysága rohamosan csökken. Ha valakinek hetente egyszer 8 órát kell sorban állnia vízért, akkor az elvesztegetett idő. Víz nélkül nagyon sok iparág nem működőképes. Ezek el fognak költözni ezekből a városokból. A helyi mezőgazdaság nem termel élelmiszert, ezért azt importálniuk kell.

A folyamat vége az lesz, hogy az érintett tartományokból el fog költözni a lakosság. Összesen 330 M polgár él az aszályos övezetben. A kérdés az, hogy hova. A nagy indiai városok már most is durva túlnépesedéssel küzdenek. De máshova ezek az embereknek nem tudnak menni. Természetesen a szegények mozdulnak majd először. Nekik nincsen pénzük vízre és nekik van sokkal kevesebb veszíteni valójuk, mivel nincsen ingatlanuk, amit először el kellene adni.

Számunkra rossz esetben sokan Európa felé veszik az irányt. India egy szép ország, de a lakosság 90%-a jobban élne bárhol az EU-ban.

Igazi katasztrófa helyzet akkor állna elő, ha India nem lenne képes megtermelni az élelmiszert a saját lakosságának. Ahhoz túl sokan vannak, hogy bárki ki tudja őket segíteni. Az EU v. a US nagy és sok élelmiszert tud exportálni, de ennyit nem. Egyelőre még nem tartanak ott, de afelé haladnak.