Vannak olyan települések Magyarországon, amik nagyon vidéken helyezkednek el és az ott élőknek gyakorlatilag nincsen lehetőségük a megélhetésüket munkával biztosítani.
Ezek a települések a szocialista rendszerváltás óta haldokolnak. A kommunista időkben az államnak még volt lehetősége rá, hogy a cégeket utasítsa arra, hogy ott hozzanak létre munkahelyeket, ahol nem gazdaságos, de ma már nincsen erre lehetőség.
Vidéken szükség van településekre, de jóval kevesebbre, mint régen, amikor ezek a települések születtek. Akkoriban a lakosság 80% dolgozott a földeken, ma a lakosság néhány százaléka.
A vidék nem tud megélni földművelésből, legalábbis annyi ember, amennyi vidéken lakik, nem.
A nagyobb vidéki települések, valahol 5000 fő felett életképesek, de az az alatti települések nem azok. (A nagyváros vonzáskörzete nem számít vidéknek)
A kormányzat a rendszerváltás óta nem tudott semmit kitalálni a nagyon vidék kezelésére, aminek a következménye az lett, hogy ezek a kis falvak vagy elnéptelenedtek vagy lumpenszocialista népesség költözött oda és a teljes falu segélyen él.
Ezek az falvak azonban egyáltalán nem értéktelenek, csak megfelelő módon kell kezelni őket. A magántőke nem képes erre, mert ehhez a törvényeket kell változtatni, amire csak az államnak van felhatalmazása.
Az első és preferált változat a nyaraló falu
Nyaraló falut természetesen olyan helyen érdemes kialakítani, aminek jók a környezeti adottságai. A rendszerváltás után közvetlenül spontán is kialakult több nyaraló falu, de a helyi vagy környékbeli lumpenszocialista elemek ellehetetlenítették őket, a gyakorlatban szétlopták a nyaralónak használt házakat.
A nyaraló falut le kell vágni a környékről, az egészet elzárt, közösségi területként kell kezelni. A falunak alkalmaznia kell egy biztonsági szolgálatot, ami megakadályozza illetéktelen személyek bejutását. Emiatt ezeknek a falvaknak célszerűen zsák falunak kell lennie vagy több falut kell zsákfaluvá alakítani, így csak 1 vagy 2 biztonsági pontot kell kialakítani.
A környék nagy településeiről lehet a munkaerőt behozni, az ilyen falvakban levő ingatlanokba nem lehet bejelentkezni, minden tulajdonosnak kell lennie egy másik lakóhelyének.
A finanszírozást ingatlanadóból kell megoldani. Önkormányzatra semmi szükség, a lakosok választanak az "közös képviselőt", ami rendezi a falu ügyeit, fizeti a biztonsági szolgálat díját, valamint a szükséges karbantartási munkások díját (pl. fűvágás, stb.)
Biztos vagyok benne, hogy az ilyen falvakban az ingatlanok igen gyorsan elkelnek, mert a rendszerváltás után is nagy volt rájuk a kereslet, amíg a lumpenprolisodás el nem lehetetlenítette a dolgot.
A második, nagyon jó megoldás a nyugdíjas falu
Most sokan azt mondják, hogy a legtöbb nagyon vidéki falu már most is nyugdíjas falu. Csak kevés ilyen falu van azonban a valóságban, a lumpenszocialista elemek sajnos majdnem mindenhol jelen vannak és pokollá teszik a nyugdíjasok életét.
A nyugdíjas falu hasonló biztonsági intézkedéseket kap, mint a nyaraló falu, de azzal a különbséggel, hogy ott csak nyugdíjasok élhetnek. A helyi munkaerőt ebben az esetben is a környélbeli nagy, életképes településekről kell megvenni.
A nyugdíjas faluban sincs önkormányzat, de lehet egy képviselő testülete, ahol csak helyi és ingyen dolgozó polgár (nyugdíjas) lehet képviselő. Itt is ingatlanadóból kell biztosítani a helyi szolgáltatásokat. Itt is "közös képviselő" intézi a napi teendőket. Az "ingyen" járó állami szolgáltatásokat, mint pl. EÜ az államnak kell biztosítania. A falu létesíthet kifejezetten öregeknek szánt szolgáltatásokat, pl. étkezést vagy közösségi helyiségeket. Ezeknek a fenntartását természetesen a falunak kell megoldania a helyi adóból vagy díjakból.
A nyugdíjas falunak két nagyon nagy előnye van. Az első a biztonság. Gyakorlatilag nincsen bűnözés, a nyugdíjasokat legfeljebb telefonos/internetes hiénák tudják kifosztani. A másik a jó minőségű EÜ ellátás.
Az államnak is jóval olcsóbb egy nyugdíjas falu, mert a betegszállítási költségek minimálisak lesznek tőle, valamint a rendfenntartás és büntetés végrehajtás költségei is jelentősen csökkennek.
Na és mi legyen a nagyon vidéki lumpenszocialistákkal?
Amit leírtam az mind szép, meg jó, de az így hasznosított falvakból el kell paterolni a lumpenszocialistákat.
A lumpenszocialisták legjobb helye Budapest. Budapest az ország fővárosa, Budapesten a legtoleránsabbak az emberek a lumpenszocialistákkal. Budapesten van a legnagyobb esélye egy lumpenszocialistának arra, hogy beilleszkedjen a társadalomba, arra a szintre, ahova való. Az az igazságos és helyénvaló, ha az ország összes lumpenszocialistáját felköltöztetjük Budapestre. A kommunizmusból megmarad panelok kiváló helyek erre a célra és olcsóak, az államnak nem kerül túl sok pénzébe megvásárolnia őket és adni egy lehetőséget a vidéki lumpen proliknak arra, hogy kitörjenek.
A Budapestieknek is hasznos, ha megismerkednek a vidéki lumpenszocialistákkal face-to-face...
