Magyarországon már nagyon régen divat az, hogy az állami, önkormányzati intézmények, tulajdonok, stb. jellemzően csak annyi pénzt kapnak, amiből a működtetést lehet kigazdálkodni és a fejlesztést az állam hajtja végre. Ennek a működésnek van értelme, nézzük, hogy mi is az értelme.
Vegyünk egy egyszerű példát, pl. egy kórházat.
Magyarországon a kórház a működtetésre kap elegendő pénzt, fejlesztésre nem. Természetesen nincsen megtiltva a kórháznak, hogy fejlesszen, de ha nincsen rá pénze, akkor máshonnan kell elvennie a szükséges pénzt.
A működtetésbe beletartozik a karbantartás is, tehát a meglevő eszközöket a kórház képes karbantartani.
Ha az állam úgy dönt, hogy szán fejlesztésre is pénzt, akkor a kórház bővítésen esik át és kap új eszközöket. Ehhez persze hozzáigazítják a működtetési költséget is, ami lehet több vagy kevesebb attól függően, hogy a fejlesztés hatása micsoda. Van olyan fejlesztés, ami nem a gyógyítást színvonalát növeli, hanem a költségét csökkenti.
Ennek a finanszírozási módszernek sok előnye van. A legnagyobb előny a tervezhetőség. A működési költség eléggé állandó és mindenképpen fizetni kell. Az államnak ezt így kell beterveznie.
A fejlesztési költség opcionális. Ha van rá az államnak pénze, akkor tud fejleszteni, de ha nincsen, akkor sincsen tragédia, mert a működés a fejlesztések nélkül is biztosított.
A probléma akkor lép fel, amikor valaki valamit rosszul csinál.
Az állam alultervezheti a működési költségeket. Ebben az esetben a kórház nem képes nullszaldósan működni.
A kórház pedig partizánkodva végrehajthat fejlesztéseket, de ebben a rendszerben erre neki nincsen pénze, aminek a vége a pénzhiány lesz.
A rendszer alapvetően jó. A nagyvállatok belső működése is nagyon pontosan ilyen. A nagyvállalatoknál az egyes szervezeteket pontosan ilyen módon költségelik.
A nem állami tulajdonú külső cégeknél a módszer természetesen nem alkalmazható, ezért voltak igen nagy problémák ott, ahol kiszervezett valamit az állam. Igen nehéz ebbe a rendszerbe beleilleszteni egy nagyobb és nem piaci árazású kiszervezett dolgot.
A központi fejlesztés módszerének igen nagy előnye az, hogy nem hagyja elpuhulni az egyes intézményeket, szervezeteket. Ha a működés és a fejlesztés összes költségét megkapják, akkor sok helyen elkezdik elkölteni a fejlesztési pénzeket a működésre. Pl. emelik a fizetéseket és felvesznek felesleges alkalmazottakat. Ezeket a folyamatokat remekül meg lehet figyelni az önkormányzatoknál, amik közül elég sok elkezdett elhájasodni.
A hátránya természetesen a rugalmatlanság. Ha valami új jön, amivel jelentősen jobban lehet csinálni valamit, azt az állami intézmények/tulajdonok nem képesek gyorsan alkalmazni. Emiatt szoktak jellemzően a kórházak partizánkodni, ahol szó szerint emberélet múlhat azon, hogy van-e egy eszköz vagy nincsen.
Mindenesetre Magyarországon nincsen alternatívája a központi fejlesztéseknek, mert az összes próbálkozás, ami le akarta váltani, csúfosan megbukott. Tehát együtt kell vele élni.
Amire viszont nagy szükség lenne, az az oktatás. Az intézmények/tulajdonok/önkormányzatok vezetésének pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy hogyan működik a rendszer és nekik hogyan kell ebbe beilleszkedni. Ma ez a tudás minden oldalon hiányzik. Ezért van sajnos elég sok rendszerhiba.
